Előfordulhatnak szituációk, dolgok az életedbe, ami minden ok nélkül kihoznak a sodrodból?
A pszichológiában ezt emocionális triggernek hívjuk, s hidd el téged is érint…
Nézzünk rá egy példát: Éva kiskorában úgy nőtt fel, hogy apja sokat ívott és szerencsejáték függő volt, ebből fakadóan édesanyjával nem éltek boldog kiegyensúlyozott házasságba. Anyukája mindenkinek panaszkodott, s a gyereknek ebbe közegben kellett szociális mintákat szereznie – amikor édesanyját boldogtalannak látta, édesapjával pedig nem alakult ki egy egészséges gyermek-szülő viszony. Az sem segített, hogy nővérével nagy korkülönbség volt közöttük, ennek okán – hamar elköltözött, így senkivel nem tudta megbeszélni saját aktuális problémáit.
Éva emocionális triggere tehát az elérhetetlenség, a figyelem és talán a megértés hiánya.
Amíg nem kezdett terápiára járni, nem tudatosodott benne, hogy valójában a szülei múltbéli nemtörődömsége a kiváltó ok. Ezért válik könnyebben ingerülté, ha nem ér el egy számára fontos célt, esetleg türelmetlenség fogja el, ha valakivel nem tud azonnal értelmesen közölni valamit/nem éri el telefonon… Könnyebb a triggereket kordában tartnani, ha felismerjük azok okát – így tudunk rajta dolgozni.
Ami engem illett, több triggerem is van – amit felismertem és dolgozok rajatuk, s persze van még mit tanulni nekem is; magamról. Sokszor ezért hangsúlyozom a klienseimnek az önismeret fontosságát. Sokszor rosszul érint pl.: elutasítás, mivel tudat alatt a gyerekkori klikkesedésre és a „nem vagyok elég jó” érzésre emlékeztetett, s pont ebből fakadóan kialakult ennek során egy óriási bizonyítási vágy nálam, hogy igenis kiérdemlem a figyelmet – ami sokszor a munkát helyezi előtérbe a családdal szemben – ez utóbbin még dolgozok… azaz a munka/család harmónia megtalálásán.
Nagyon sokszor bántónak érzem, ha nem kapok elismerést/kevesebbet kapok a munka fényében és hajlamos vagyok másokkal összemérni magam teljesítmény szempontból.
Ezen dolgozok az utóbbi időben többet. Egyrészről nem valid eredmény máshoz hasonlítani magunkat, másrészről – kétszer kell megnézni ki is az akitől az értékelést kapod. Ő mennyire szubjektív/objektív vagy épp mennyire fontos a véleménye számomra/mit befolyásol.
Leggyakoribb triggerek:
- Számodra fontos ember, nem fordít rád időt/figyelmet
- Kétségbe vonják a kompetenciádat
- Visszautasítanak
- Tehetetlenség érzése
- Elhagynak (vagy szakítással fenyegetnek)
- Nem veszik figyelembe a véleményed, átnéznek rajtad – érzéseid lekicsinyítése
- Hibáztatnak valamiért, okolnak
- Ítélkeznek fölötted, kritizálnak (esetleg munkahelyi kibeszélés tárgya lettél)
- Túlzottan rád akaszkodik a párod/barátod/kollégád
- Nem ismerik el a munkád/tehetséged/tudásod/kompetenciád
- Igazságérzet sérülése – bizonyos szituációkban
Nem árt tudnod, ha azonosítatlan triggerrel van dolgunk, hajlamosak vagyunk ösztönösen kerülni a helyzetet, hogy megússzuk a fájdalmat. Ilyenkor kerülnek terítékre az elkerülő mechanizmusok, amik sokfélék lehetnek.
