Vágy sorozat 1. rész - Eredeztethető vágyaink Szerelem, szexualitás

"A vágy olyan reménykedést fejez ki, amely egy személyre, tárgyra vagy egy kimenetelre-cselekményre irányul. Amikor az ember vágyik valamire vagy valakire, a vágya miatt izgatott attól az élvezettől, vagy gondolattól, ami a tárgyhoz vagy személyhez kapcsolódik, valamint lépéseket akar tenni a cél megszerzése felé.
A vágy motivációs vonatkozását már régóta vizsgálják a filozófusok, pszichológusok; Thomas Hobbes (1588-1679) azt állította, hogy az emberi vágy minden emberi cselekvés alapvető motivációja." 
A vágynak ezerféle megközelítése van, s 'Vágy sorozatom' első részében , maga a fogalom valamint a szerelemhez, szexualitáshoz kötődő vágyaink kerülnek előtérbe, megtörtént esettanulmányok, beszámolók alapján. Természetesen a neveket és egyéb azonosításra szolgáló adatokat átírtam.

A vágy nem mai érzelem, fogalom, egyes pszichológusok külön kezelik az érzelemskálától, hiszen egy ősi beivódott emberi motiváció velejárója. Például a platóni erósz filozófiai alapja. Egy hiányon alapul, valamitől való megfosztottságot jelent, ami a vágy alapja. A platóni antropológiában a szerelem vágy, a szépre, a jóra, a tudásra, amivel nem rendelkezik az ember, de tud megfosztottságáról és arról, hogy mindez eredetileg a sajátja, hozzá tartozik, mint emberhez, ezért törekszik utánuk.
 Ha ezt is tudomásul vesszük, már is érthetőbb , miért vágyunk annyi mindenre, annyifélére - gyakorlatilag a hiányt pótoljuk, cselekszünk érte, teszünk, hajt minket , s fejlődésre ösztönöz vagy épp hanyatlásnak indít. 
Ádám (38) és Kata (37) története sem különbözik, attól a sok esettől, amit úgy kezdenek: "Én voltam a hibás, mert megtettem, én rontottam el, hülye voltam!"
Helyesbítek, különbözik. Minden eset más, de a mozgató rugók pszichológiailag teljesen körül írhatók és mediátor szemmel is, akinek szakterülete a párkapcsolati dinamika, ismeri már a miérteket. Tengernyi szót lehetne írni, miért vágyunk az ismeretlenre, az újdonságra, miért vágyunk a hódításra, a szexualitás új színezetére, avagy miért kerül sor a megcsalásra. A megcsalás alapmotivációja a szeretve lenni más által, s az érdekesnek- értékesnek - szépnek- jónak- nőnek- férfinek lenni érzés önmegerősítésére irányuló vágy kifejezése. Egyaránt jelen van, sok egyéb kapcsolaton belül hordozott problémával; míg valaki meglépi ezt.
 Ezek a problémák, teszik egyedivé az eseteket, s természetesen a megoldás sincs a aranypergamenbe foglalva.
Mielőtt felszisszennénk, szeretném tisztázni, hogy a hozzám érkező esetek nagyjából 50-50% megoszlásban női és férfi "félrelépő" egyaránt van a kapcsolatokban.
Itt jelen esetünkben, Ádám volt aki evett a tiltott gyümölcsből;  közel 6 évnyi házasság és 8 évnyi együttlét után, ami még frissnek mondható manapság. Későbbi alkalmakon kiderült, nem egyszer fordult elő vele, hogy megcsalta barátnőit, illetve ennek ellenére ,hogy tanulhatott volna - nem tette. Sőt érdekes ellentéte volt, az egyszerű szerető típusnak; hiszen bár beismerte , hogy miatta tart itt a kapcsolatuk, ugyanakkor próbálta igazolni-felmenteni magát , hogy miért tette. Magánbeszélgetésünk során, ahol Kata nem volt ott, úgy érkezett első körben Ádám, hogy szeretné felvázolni a helyzetet , tudok-e foglalkozni az ügyével-ügyükkel. Elmesélte az összes félrelépését, néha felesleges részletességgel, mintha egy trófea gyűjtemény lenne a tudatában elrejtve; de egy dolog abszolút kirajzolódott; semelyik nő, nem hasonlított a feleségére, sőt tudatosan kerülte, hogy bármi hasonló legyen a szőke , amúgy szép alakú , csinos felesége és szeretői között. Olyan nőket választott, elmondása szerint akikkel igazi férfinek érezhette magát, jó pasinak; s volt még egy szempont lehetőleg kapcsolatban éljenek, ne akarjanak világmegváltást tőle...- ezt nem mondta ki, de ahogy beszélt róluk, teljesen átjött; hogy ő nem akart volna kilépni meglévő kapcsolatából.
 Amit ő még nem tudott, miközben mesélt és én jegyzeteltem, hogy én már észrevettem a fő motivációját; amit csak harmadik alkalommal mondott ki... 
Mindennek ellenére, vágyott a családra. Arra , hogy gyermekük legyen, azonban Kata ezt nem adta meg. Na nem azért, mert nem adhatta volna meg (tudomásuk szerint nem volt egészségügyi probléma ennek hátterében), hanem mert egyszerűen nem akarta, hogy esélye legyen a fogantatásnak. Ebben alapvetően nincs semmi kivetni való, nem mindenkinek kell szülőnek lennie, úgy vélem. Azonban ez a kapcsolat nagyon elcsúszott , valahol még az elején, amikor az értékrendek és a jövőképet, felülírta a gyors ismerkedés, a hódítás vágya a férfiben, a lángoló szerelem, a testiség; ami elmondásuk szerint , még mindig jól működik ezek ellenére is.
Ádám, kétségbeesetten fordult felém:
"Velem van a baj? Miért teszem ezt mindig? Hogyan tudom helyrehozni? Segítesz benne? ...csak visszaakarom kapni őt, és ami volt...!"
Záporoztak a kérdések és közben azon tanakodtam, melyiknek segítek igazából azzal, ha ezt újra feldolgozzák. Hiszen a régi esetekről, Kata mit sem tudott, az előző barátnők és szakítások okairól.
Lehetnek- e újra egy pár, fel lehet-e ezt dolgozni? Persze nyílván, ha mindketten, avagy mindhárman dolgozunk ezen. Tudnak-e bízni egymásban, lehet ez még olyan, mint volt? 
 De elsősorban engem az a kérdés foglalkoztatott, hogy van-e jövőjük... legjobb tudásom és megérzéseim szerint - hiszen ha ugyanezzel a problémával szembesül Ádám, hogy Kata nem akar gyermeket szülni, szülővé válni; évek óta folyamatosan halogatja és keresi a kifogásokat rá a feleség... akkor mi változna, ha újra együtt lennének? Én nem mondhatom azt egy nőnek, hogy szüljön - s nem biztos, hogy ezzel megoldódna minden problémájuk és Ádám soha többet nem lépne félre. Nincs rá garancia.
Azonban azt se mondhatom, hogyha ezt az egészet "új lappal kezdik" és visszaépítjük a bizalmat és kommunikációt, de továbbra sem lesznek igazi kerek család - nem fordulhat elő, hogy Ádám újból egy kerekded termékeny nő ölében keressen vigaszt.
Egy biztos , mint alapprobléma fennmarad, egy jó ideig még biztosan, csak épp ketyeg az az óra.

Hiszen vágyott arra, hogy szeressék, vágyott arra , hogy férfi legyen. Vágyott rá , hogy megélje az utódnemzést, hogy ezzel a nővel legyen egy család. Hiszem, hogy nem menti fel Ádámot, ezzel a tettével senki. Viszont, érdekes az eset tanulsága, miért mit teszünk, hogy törnek tudatalatti vágyaink, tudatos tettekbe. S olykor egy megcsalás is lehet árnyaltabb, puszta kíváncsiságnál és elhanyagoltságnál.

Én mindig vágytam arra, hogy belelássak egy absztrakt festő fejébe, hogy megértsem Pollock képeit. Azt a szenvedélyt és energiát a színek kuszaságában, amit mondani akar vele... Állítólag az a titka, hogy lassan kell végigmérni az egészet.
 Vajon egy lassabb, megfontoltabb döntés felülírhatja a vágyakat?