Erőforrásaink birtokában - utazás az önismeret útján
2020.04.22
A helyzetekre adott válaszaink legalább akkora részben a megszokáson alapulnak, mint amennyire az adott aktuális eseményekhez köthetők, lásd a jelenlegi változásokkal járó időszakot, melyen átmegyünk, túléljük vagy kivirágzunk...
A boldog élethez a minél reálisabb énkép is hozzátartozik, az ellentmondásokkal, hibákkal és a sötét oldalunkkal együtt.
Aki tudja, hogy ki ő valójában, annak sokkal nagyobb esélye van arra, hogy az legyen, aki lenni szeretne, s így párját sem tolja hátrébb vagy helyezi maga fölé.
Akik
követik a facebook oldalam, láthatták , hogy a heti témánk az önismeret,
önszeretet, önbecsülés. Ezekről külön-külön is lehetne órákat beszélni, ezért
írásomban most az önismeret-jellemfejlődés és erőforrás kihasználására
fókuszálok illetve hozom a legjobb példát, akit kívülről -belülről ismerek -
saját magamat, hiszen kit ismerhetnék jobban. Az önismeret a pszichológiában gyakran
használt kifejezés, amely alatt azt értjük, hogy az egyén ismeri saját személyiségének összetevőit - illetve
- határait és lehetőségeit
- tudatos betekintése van viselkedésének rugóiba, azoknak hátterébe
- motívumrendszerébe, vágyaiba, céljaiba
továbbá a fejlett önismerettel
rendelkező egyének helyesen ítélik meg az emberi kapcsolatokban játszott
szerepét, hatását. (lásd másik cikkem a mérgező kapcsolatokról)
Mik azok a tényezők melyek hatással vannak önismeretünkre?
Röviden , beszélhetünk az önismeretről szerzett
- tudattalan valamint tudatos azaz épített
önismeretről. A felszíni réteg alatt - az egyén ismeri adottságait,
képességeit, tudását, céljait; mélyebb rétegekben pedig
ismeri
indítékait, motívumait, vágyait, viselkedésének okait, előzményeit értjük. Az
egyén tudja, hogy milyen élmények, történések alakították ki jelenlegi
viszonyulásait, érzéseit.
Önismeretünkre sok minden van hatással pl. az eddigi megélt életünk,
tapasztalataink, kapcsolataink, avagy tudattalan-szerzett alakul , fejlődik; s amikor úgymond tudatosan fejlesztjük pl.
terápia, csoportok, önismereti műhelyek, odafigyelés és önreflexió valamint
könyvek és online
tér- weboldalak/tréningek segítségével, esetleg napló vezetéssel
is fejleszthetjük saját magunkat. Ezen meghatározások birtokában jobban
rálátunk jelenlegi pozíciónk meghatározására, ha önismeretünket egy 10-es
skálán helyeznénk el, hol is állunk, mit tettünk érte, hogy mélyebben birtokába
kerüljünk valódi erőforrásainknak.
Egy egészséges önbizalom és önismeret, nem egyenlő azzal, hogy "beképzelt lennél" viszont erős hatása van a párkapcsolatod fejlődési dinamikájára és az abban megélt érzelmeid, cselekvéseid tudatos megélésére. Nem mellesleg a karrieredre vagy a családi viszonyaid pozicionálásába, alá vagy fölérendeltség esetén. Sokszor családi dinamikánk kerít hatalmába és újra meg újra "ugyanazt a kört, utat, sikertelenséget, munkahelyet, stratégiát vagy párt" választod, amit tudattalan teszel.
E heti könyvajánlóban ezzel is foglalkoztam, ezért 2 könyvet hoztam a témában. Egyrészről ami családfa, gyökerek és családműködési dinamikákra vezet vissza téged, feladatokkal tűzdelve az önismeret mélységeibe valamint egy motivációs, erőforrás kutatás, szemléletváltásra sarkalló szintén önismereti könyvet mellé , párosításul.
Itt találod :Tartozom nektek egy vallomással. Cikkeimet mindig egy adott helyzet, egy inspiráló esemény vagy páros/egyéni konzultáció sorozatának alkalmával érik meg bennem, azaz az élet írja, s most sem történt másképp. Két okból született meg az önismeret- önszeretet témaköre; a jelenleg kialakult nem mindennapi, megpróbáltatásokkal teli helyzet és szükséges változások, valamint az, amikor ezeknek a változásoknak a következtében volt időm pakolni a padláson. (mosolyogva) Éppen a fontos - kevésbé fontos dokumentum tenger szétválogatása közben, kezembe akadt az általános iskolai bizonyítványom, majd a középiskolai és első egyetemi is, s megtaláltam a "végzettségeim" mappákat, amelyek mivel már gépen scannelve is megvannak, ezért fentre kerültek, amolyan ritkábban forgatott könyvek mellé, a lezárt dolgok, melyeket már nem vesz mindennap elő az emberfia....
Az én önismereti visszaemlékezésemen keresztül, kézen fogva sétálok veletek a jellemfejlődés, fontos és visszatekintve a kevésbé fontos mérföldkövei mellett...
Általános iskolai bizonyítványom, színjeles és kitűnő intervallumban mozgott, melyet egyetlen egy közepes szakított meg, ráadásul 8. osztályban, felvételi előtt... Azonnal eszembe jutott az eset, amikor egy általam imádott tantárgy és istenített tanár, magyar irodalomból hármast adott, pont év végén. Nagyon dühös, csalódott voltam és tőlem nem várt módon (tőlem abszolút szokatlan) , odamentem a tanárhoz - s ezt mertem mondani nagyjából: " Tanár úr! Én tudom , hogy nem mindig tökéletes a verstanulásom, de maga miatt nem kerülhettem fel a márványtáblára , mint színjeles tanuló 8 évig, tudja jól, hogy már nem leszek kitűnő emiatt." (ez volt az iskola elismerése, hogy 2-3 márványtábla volt az aulába függesztve az elért sport vagy tanulmányi eredményekért, tanulók neveivel bevésve)
Most... jót mosolyogtam, annyira élethűen és tisztán élt bennem ez a pillanat, a kis eminensről, aki a márványtáblára akart kerülni, persze otthon nem adtam hangot csalódottságomnak. Gimnáziumban ez sokat fordult, nem tudom, hogy ennek a törésnek - ahol nem kapott elismerést a több éves tanulmány vagy mérgező emberek és gonosz diákok hatására, amolyan introvertált diákként éltem meg a gimnáziumi éveimet, liftező jegyekkel és lelki hullámvölgyekkel, a "meg nem értettség" és kissé lázadó felnőtté válás küszöbén.
Érdekes, hogy egyes emberek, s ekkor még szinte gyerekekről beszélünk, milyen hatással tudnak lenni 4 éven át a jellemfejlődésünkre, s hogy fogod magad vissza, hogy ne kerülj a "stréber" kategóriába vagy ülsz egyedül a hátsó padban, inkább kerülve őket. Most is ezt érzem és látom, magam előtt; hogy iszonyat nagy jelentősége van egy iskolaosztályban vagy rossz munkahelyi közegben eltöltött időnek.
Érdekes, hogy egyes emberek, s ekkor még szinte gyerekekről beszélünk, milyen hatással tudnak lenni 4 éven át a jellemfejlődésünkre, s hogy fogod magad vissza, hogy ne kerülj a "stréber" kategóriába vagy ülsz egyedül a hátsó padban, inkább kerülve őket. Most is ezt érzem és látom, magam előtt; hogy iszonyat nagy jelentősége van egy iskolaosztályban vagy rossz munkahelyi közegben eltöltött időnek.
Majd jött a főiskola és úgy éreztem , ide "valóban nem a verseny" hajtja a diákokat, hanem a tudásvágy, fejlődés; persze nem elhanyagolható , hogy első diplomámat szociális munka, mentálhigiéné területén szereztem, ahol alapvetően empatikusabbak a diákok is, mellette rám talált a szerelem, s dolgoztam diákmunkában egy irodában, majd moziban; államvizsga idején már különköltöztem párommal, a belvárosba első lakásunkba.
(aki később a férjem lett, s pont ma vagyunk 11 éve együtt )
Visszatérve, főiskola és egyetem... persze nem kizárt , hogy itt is voltak
amolyan "klikk"-ek vagy bandázások, de akik egy 'magba' tartoztak , azok segítették egymást a tanulásba vagy épp a puskázásba, hiszen nincs diáklét egy - egy túlélt ZH megírása nélkül. Lapozgattam a bizonyítványom, szintén jelesek sorakoztak, egy darab közepes jegy volt áthúzva - alá pedig "javítva jeles". Beugrott az emlékkép szociológia 2. nevű tantárgy volt, amiből hármast írtam, de nem fogadtam el a neptunban és értékrendem szerint sem. Visszatért a kisiskolás lényem, s ment javítani 2 hét múlva, hiszen tudtam, hogy jobban is tudom csinálni, nehogy már... Ez volt az egyetlen tételsor amit 20+ évesen édesanyámnak mondtam fel a kanapén, ő meg már szabadult volna, hogy ne hülyéskedjek jó az a hármas. Megírtam újra. Nem versengésből, hanem már tudtam teljesen más hajt, ekkor léptem egy újabb önismereti szintre, amikor letisztult az a kisiskolás majd gimnazista képe bennem. Ez olyan, mint amikor az életed egy szakaszába, lehull a színpadon a függöny és a színfalak mögé látsz: legyen ez a felismerés.
Visszatérve, főiskola és egyetem... persze nem kizárt , hogy itt is voltak
amolyan "klikk"-ek vagy bandázások, de akik egy 'magba' tartoztak , azok segítették egymást a tanulásba vagy épp a puskázásba, hiszen nincs diáklét egy - egy túlélt ZH megírása nélkül. Lapozgattam a bizonyítványom, szintén jelesek sorakoztak, egy darab közepes jegy volt áthúzva - alá pedig "javítva jeles". Beugrott az emlékkép szociológia 2. nevű tantárgy volt, amiből hármast írtam, de nem fogadtam el a neptunban és értékrendem szerint sem. Visszatért a kisiskolás lényem, s ment javítani 2 hét múlva, hiszen tudtam, hogy jobban is tudom csinálni, nehogy már... Ez volt az egyetlen tételsor amit 20+ évesen édesanyámnak mondtam fel a kanapén, ő meg már szabadult volna, hogy ne hülyéskedjek jó az a hármas. Megírtam újra. Nem versengésből, hanem már tudtam teljesen más hajt, ekkor léptem egy újabb önismereti szintre, amikor letisztult az a kisiskolás majd gimnazista képe bennem. Ez olyan, mint amikor az életed egy szakaszába, lehull a színpadon a függöny és a színfalak mögé látsz: legyen ez a felismerés.
Visszanyúltam a gyökerekhez, ahol "A JEGY" - a 4-es felett kezdődött, s ha hármast hoztam egy dolgozatért, kis büfé zsebpénzemen azonnal a virágoshoz siettem "egy szál sárga rózsáért" - ami édesanyám kedvence volt, ezzel engesztelve rossz jegyemért, hazaérve a kezébe nyomtam. Teljesítménykényszer. Ezt így hívják. Sokszor élsportolók vagy öttusázók közt látni ilyet, akik a sportteljesítményük csúcsán is a maximumot hozzák újra és újra és nem érik be a második hellyel. Számtalan esetben, nem csak a versengésről szól ez, nem az eminens tanulóról - hanem egyszerűen, kialakítottak benned egy elvárást , egy szintet, amit ha nem is mondanak már, benned él, beléd égett, hozod magaddal a kis bőröndödben, bárhova is költözöl. Ha másképp közelíted meg, erre mondják azt, ha magadat nem szereted eléggé, elakarod érni hogy mások szeressenek. Ugye, az önszeretet?
S így ennek tudatában is, sokszor estem bele a csapdába, legyen az munkahely vagy a későbbi egyetemi pszichológiai tanulmányaimat tekintve.
S így ennek tudatában is, sokszor estem bele a csapdába, legyen az munkahely vagy a későbbi egyetemi pszichológiai tanulmányaimat tekintve.
Kialakult első- és második szeretetnyelvem, s gondolom nem kell mondanom, hogy az egyik az "elismerés, azaz elismerő szavak".
Hol tartunk? Ott , hogy felnőttként, kiskoromból hozott felismeréseket és bélyegeket vetkőzők le, önismereti műhelymunkákkal, váltakozó munkahelyekkel , s most már pár éve igazi önmegvalósítás útján vállalkozóként, ahol végre embereknek segíthetek. Minden út Rómába vezet.
Pedig változni és változtatni nem könnyű! Sőőőt - aki ebben a vírushelyzetben rákényszerül, hogy munkahelyet váltson/keressen vagy ráébred, hogy párkapcsolata csak egy "buborékfelhő" amiben eddig élt, mert semmi nem mozdította ki a megszokás szürke hétköznapi rutinjából, bizony csalódottságot, haragot, boldogtalanságot érezhet.
Halkan megjegyzem jogosan.
Ezért is hangoztatom sokszor, hogy az önismeretünkkel foglalkozni igenis fontos és nem "csak" divatos.
Egy munkahely vagy státusz elvesztését, a változásokat megélni körülötted, fájdalommal és gyásszal - de kétségbeesés mentesen csak így lehet, ha megerősítetted magadat és erőforrásaid tudatában és birtokában vagy.
A párkapcsolatod... pedig egy teljesen más tészta - valaki a közösségi oldalakon egy posztban jegyezte meg humorizálva, hogy "2021 a válások éve lesz" - ezen akkor elgondolkodtam, hogy valóban sok kapcsolatról fog kiderülni, nehezen működik vagy egyáltalán nem. Épp csak a napi rutinod, a rohanó életmód, az egymásba fektetett alacsony energia rezgés eltakarta az összes problémát és kétségeid, amivel van időd MOST foglalkozni, s erőt venni a változásra, javításra, újraprogramozásra. (ezzel következő írásomban olvashatsz)
Idéznék az egyik ajánlott könyvből, aminek linkjét fent találhatjátok: Kövesd facebook oldalam !
"Titokban mindig reméltem, hogy kinövöm hibáimat, nem járok edzőcipőben mindenhova, nem felejtem el a barátnőim születésnapját..... megtanulom a photoshop kezelését, Shakespeare-t olvasok, s nem fogok félni a vezetéstől... - de még sosem gondolkoztam el azon, mitől vagyok boldog, vagy mitől lehetnék boldogabb...?"
Ez egy igazi önismereti utazásnak ígérkezik.Cikkem folytatása hamarosan
érkezik! Szeretnél értesülni róla?