Elveszett értékrendek nyomában 1. rész - párkapcsolati krízisben

2020.05.16

Az ember cselekedeteit meghatározó egyik leglényegesebb tényező az az értékrendszer, melyet fiatal korában alakít ki. Az emberek értelemhálót szőnek, és tiszta szívükből hisznek benne, - a háló azonban előbb-utóbb felfeslik és visszanézve már nem is értjük, hogy vehette ezt bárki is komolyan. 
Ahogy telnek az évek és átlépünk egy másik generációba -x-y-z- , sokszor magam is fejcsóválva megyek végig a városon, megfigyelve az embereket, hogy ezt azért " nem illik" vagy épp egy ügyintézés közben hallok- látok, olyasfajta viselkedést és kommunikációt akár bankban, akár egy pár között az utcán - ami úgy gondolom, pont ezeknek az értékrendeknek az ellazulását jelzik. S nem pusztán az illemtanról van szó, hanem mindenről, ami Te vagy, ahogy élsz: viselkedéskultúra, hozzáállás, becsület, őszinteség, magatartás, párkapcsolati problémamegoldásaid, emberekhez való közönyösséged vagy épp figyelmességed stb. ez mind a Te bizonyítványod,
a hozzáállásod, az értékrendszered - amit hol ütköztetsz nagy energiákkal, hol pedig hagyod elveszni a mélyben. Sokszor tapasztalom, mikor egy fiatalabb pár érkezik hozzám (30 derekán), hogy teljesen elcsúszott egymás felé a tisztelet és ebből fakadóan a megértés és a kommunikáció, odafigyelés teljes hiánya... Alig pár éve vannak együtt s mintha problémamegoldásuk ki sem alakult volna, mintha gyermekek szintjén játszanának, ki fog győzni. Használják egymást.

Nagyon ronda kifejezés, de ez illik a legjobban egy-egy adott párkapcsolatra; s elő is bukkannak azok a bizonyos értékrendek, amivel egymás felé fordulunk, ahogy
a dolgokat kezeljük. Hol csak kényelemből lakótársként élnek már együtt, hol pedig
a szexualitás és az ösztönök dominálnak, avagy tartják össze a kapcsolatot; van úgy , hogy a pénz beszél, vagy csak a hitel kötelez.

 A szituáció a következő, hogy könnyebben megértést nyerjen; s persze nem általánosságban, de sajnos számos esetben fellelhető mögöttes indikátorok: a pénz,
a jólét, adok-kapok cserejátéka, a test és birtoklási vágy.  Itt sem volt másképp.
Fiatal pár, szép nő és egy jóképű sikeres férfi. Láttunk már ilyet, gondolhatnánk... 
a nő az önmegvalósítás mezein lépdelt sajátos módján, nem volt szüksége munkára már; hiszen ügyvéd párja minden tőle telhetőt megtett, hogy ne is kelljen neki dolgoznia. Amikor már megismerkedtek, a férfinak jól alakult a karrierje és alapvetően gazdagabbnak számító családból érkezett; bár a hölgy sem volt szegény, mégis megrekedt egy jóléti és tapasztalati szinten (a férfihoz képest, nem járta be a világot, kontaktusai beszűkültek) középiskolát végzett, majd OKJ-t és szépségszalonba dolgozott egy darabig. Miután összeházasodtak a férfi nem engedte, hogy dolgozzon, mert minek is az, van elég pénz és szépen átformálta saját elképzelései szerint
a feleségét, aki mire hozzám érkezett, régi önmagához képest, teljesen kifordított jellemvonásokkal rendelkezett. Amit addig elmesélt milyen volt, annak én nyomát se láttam, inkább a pénz uralta a gondolatait, a szépségszalonokat maga miatt látogatta heti rendszerességgel, átesett egy/két plasztikai műtéten is, s felvett egy amolyan
"nagy asszonyos viselkedési formát" , s halkan jelzem 32 éves volt, még csak.
A vitáik nem főképpen a pénz körül forogtak, de érezhető volt, hogyha a férj ha hazahozza a pénzt, a feleségnek ne legyen túl sok véleménye, semmihez... Az elején még lehetett volna tündérmese is, hogy a jól menő gazdag ügyvéd, beleszeret a saját fodrászába; de sajnos pont nem így lett. (persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy a fodrászok nem keresnek jól, sőt... értsük meg a fókuszpont máshol van) Gondolhatnánk, hogy "ohh mennyi érdekházasság van" manapság, s valóban vannak - nem újdonság; de azt tudni kell, hogy ez megalkuvás és egy idővel saját énképünk és értékrendünk határvonalai össze/elmosódnak. Főképpen ez okozta a viták többségét köztük, hogy a feleség már nem találta önmagát, bármennyire is jó volt az elején a sok pénz és
a fellángoló érzelmek tengerében úszkálni. Dúlt benne a régi énje és az új "csinált/kialakított" énképe, a meg nem értés, az odafigyelés hiánya, a törődés és
a valódi szeretet, az ő elveszett világa és úgy alapvetően kereste mi tenné boldoggá... akkor a pénz mégsem boldogít? Ebben az az esetben sajnos nem volt a mérleg egyensúlyban, vagyis a boldogságnak nagy az ára volt.
Az érdeklődési kör egyezése jó dolog, de nem feltétlenül szükséges. Az értékek egyezése már más történet. Az olyan társért, aki ugyanazokat az értékeket vallja, érdemes az egész világot felkutatni.
Párkapcsolat kialakítása során az udvarlási szakasznak, ma már inkább ismerkedési szakasznak hívnám - iszonyatosan nagy jelentősége van. Akár az előző példából is láthatjuk, ha nem azonnal önös érdekek vezérlik a kapcsolatot, talán nem is házasodtak volna össze. Amikor ismerkedünk valakivel, s leragadunk a testi-vonzalmi szinten, amelyre a kapcsolatot építjük, ideig- óráig működő képes marad, majd amikor enyhülnek a vágyak és a lángoló szerelemből alacsonyabb rezgésszintre lépünk, kezdünk el gondolkodni: mit szerettem én benne?
(Természetesen a normál rendje itt is megvan a dolgoknak, akik hasonló értékrendszerrel érkeztek, itt lépnek át a szeretet újabb szintjére - átalakul a lángolás, s megmarad a megértés és tisztelet egymás felé, a pozitív értékítélet és egymással haladás, közös célok stb., jelen van az odafigyelés, s többnyire jól működik
a kommunikáció is)
Visszatérve mit szerettem ebben a nőben/férfiben? Nem ismertük meg egymást eléggé, ugye? S jönnek a kijelentések felém:
"... amikor megismerkedtünk, még nem volt ilyen"
"...régebben sokkal normálisabb volt, nem dolgozott, nem túlórázott ennyit"
"... az apja is ügyvéd/rendőr/orvos, gondoltam , hogy nem lesz baj, nem zavar majd, de most már..." "... megcsalt, ez itt a gond! Már a kapcsolatunk elején is történt hasonló, mindegy már hányadik nő..."
Számtalan esetben azt látom, hogy megalkuszik egy pár. A megalkuvás, pedig nem egyenlő az elfogadással és a toleranciával. Amikor ül velem szemben a hölgy és azt mondja, hogy férje éveken át csalta több nővel, miről van szó? Most nem a férfi okait tárom elétek, bár ez is érdekes téma, lenne; hanem azt amiért ezt a nő elfogadja. Nem a pénzről beszélünk, mondjuk úgy erős középosztálybeliek - nincsenek anyagi problémák, nagy valószínűséggel egymástól függetlenül is boldogulnának.
De mindeközben a hölgy olyan értékrenddel érkezett, mert már a szülők kapcsolatában is volt hasonló eset, hogy szemet hunyt férje félrelépései felett. 
Ha nem is normálisnak tekintette, de elnézte neki, velejáró problémaként kezelte. Persze ehhez társult, egy erős önismereti törés, önszeretet hiánya és értéktelennek való érzés, ami lehetővé tette, hogy ne akarjon lépni; vagy tenni az ügy érdekében - elhitte, hogy ilyen egy párkapcsolat, ez belefér, ezt még elnézi.
Ezzel a csomaggal jött, otthonról hozta.
Amikor az egyik fél megcsalja a másikat, számos oka lehet (pl.: önmegerősítést keres, hogy ő jó nő vagy épp jó férfi, törődés hiánya/pótlása stb) nem kizárólag önértékelési küzdelmei vannak, hanem egy alacsonyabb ívű értékrendszere is - ami nem ad elég erős gátat  ahhoz, hogy megtegye. Manapság ezt sokat látom a közösségi oldalakon vagy a pároknál egyaránt, hogy nyitott kapcsolatban vagy "bonyolult" vagy nyitott házasságban élnek, esetleg közösen fordítják el a fejüket, a probléma elől. 
Az első példára utalva, a pénzhez való viszonyunkat is hozzuk magunkkal - amit bennünk a szüleink és az eddig megszerzett tapasztalatunk, kialakult értékrendünk szerint kezelünk.
Valaki érdekházasságot köt érte, s elhomályosítja a gazdagság jövőbeni csillogása, valaki hitelből-hitelbe ássa magát, valakinek mindene a pénz és életforma akár hazudik is érte; valakinek meg semmi, csak egy tárgy/eszköz egy szükséges velejárója az élete fenntartásának.
Természetesen értékrendszerünknek, nem csak a pénz, szexualitás, az önismeret az összetevője, hanem rengeteg aspektusa és árnyalata, hitvallása létezik, ezért
a párkapcsolati konfliktusoknak is számos eredete lehet, amit lefolytatunk társunkkal vagy önmagunkkal harcolunk meg mindennap.
Összegezhetjük, amikor értékrendszerünk nem egyezik, hosszútávon nem fogunk jól működni egy párként sem. Persze, nem biztos, hogy elválunk és lehet, hogy egy ideig tudjuk a problémáinkat a szőnyeg alá söpörni - de egyszer átesünk majd a halmon, egyszer az egyik fél elfárad, egyszer minden borulni fog, egyszer valaki megbántja
a másikat véglegesen. A kérdés inkább az, hogy ... 
MIKOR KÖVETKEZIK BE?

Olvass tovább írásaim között 
Írásaim
Kapcsolat

Share