Egy kanapén az igazsággal-   Titokzatos Anna 1.rész

...Már nem emlékszem, hogyan is kerültünk kapcsolatba - azaz kinek köszönhetően, csak hogy teljesen más ügy kapcsán keresett meg először Anna.
Főképpen nőiességét szerette volna visszanyerni, öntudatát megerősíteni, újra visszaszerezni azt a nőt, aki visszamosolyog rá a tükörben - ehhez a tánc- és mozgásterápia adta meg a közös kapcsunkat végül.
Láttam Annán, hogy zárkózott típus. Nem is kérdeztem eleinte, hagytam, hogy eljusson egy komfortérzethez, kialakuljon a bizalom, ha valamit kérdezne tőlem, hát ott vagyok, van alkalom.

Nem az a fajta zárkózottság volt rá jellemző, mint aki kicsit nehezebben nyílna meg (sok ilyet láttam már), hanem inkább az a típusú bezárt személy, aki valamiért, valakitől sokat szenvedett és megfáradt teljesen a lelke, ez mély kék látszott szemeiben... 
Persze neki is megvoltak a maga harcai és titkai - s mint később kiderült, játszmái is.  Pályafutásom kezdetén, még ifjonti hévvel véltem benne az izgalmas, felderíthetetlennek tűnő áldozatot, akin "majd én biztosan tudok segíteni" felkiáltás mozdult meg bennem, mikor a közelemben volt.

Azonban nap-nap után telt, s még mindig nem nyílt meg felém.
Viszont azt is észrevettem, hogy egyre jobban tud önmagára figyelni a mozgás-tánc kapcsán.
Mindig csinosan öltözött, néha már-már kihívóan. Ruhái rásimultak vékony alakjára, nagy kék szemei azonban szomorúan révedtek előre, mintha mindig gondolkodna valamin.
Sminket sosem vagy csak ritkán viselt, emiatt sokkal fiatalabbnak tűnt, de bőre fakó szürkeségét talán a smink sem tudta volna elrejteni.
Egyre jobban érdekelt az esete, bevallom, de nem akartam sem siettetni, sem elébe vágni, ha ő nem akarja -  ezért csak a nőiességére koncentráltunk, hogy egyáltalán kicsit kilépjen a komfortzónájából.

Aztán csak úgy felhívott... Emlékszem szombat délután volt, mint most, amolyan indián nyár - családi programokkal dúsítva.
Nem volt túl bőbeszédű, de éreztem rajta, hogy valami nagyon megváltozott. Talán sírt is, vagy épp sírás határán volt.
Kérdeztem- Szia Anna, segíthetek valamiben ...?
Anna: Mi történik a konzultáció alatt, ahol párok vannak?
Én: Általában egy adott problémával vagy konfliktus helyzettel megkeresnek.
Eljönnek az irodámba. Leülünk, elmondom a konzultáció kereteit, majd meghallgatom őket és igyekszem felismerni céljaikat és igényeiket;
 aztán mindezek után, közösen keresünk megoldásokat problémáikra -
 ez nem egy alkalom általában. De gond van...?
Anna: Lenne rá mód, hogy én csak egyedül menjek el hozzád...?
Hangjában felsejlett a segítségkérés fáradt sóhaja és egyben a titkok húrja is megrendült.
Én pedig annyira meglepődtem, hogy elsőre tétováztam is picit rajta,
pedig tudtam legbelül, hogy ő emiatt keresett meg már az elején is, talán csak kiderítette, hogy elég szimpatikus vagyok-e számára.
Én: Persze, Anna jöhetsz hozzám, de akkor kapcsolatunk szigorúan szakmai vonalon folytatódhat, és a konzultációk keretein kívül, mi nem találkozunk.

Szakmai utam elején, tudtam, hogy ismerőst nem igazán vállalhatok, ezért etikailag épp, még határon mozgott Anna esete: körülbelül 3-4 hete ismertem, nem voltunk barátnők, nem tudtam róla igazából semmit, csak a nevét,  hogy 32 éves, s hogy keresett valamit önmagában.
Alig telt el pár nap és ott ült velem szemben a kanapén.
A rutinszerű bemutatkozási körök után még mindig kétes érzések keringtek bennem vele kapcsolatban.

Én: Anna kérlek, mond el, miért ülünk ma itt? Miben kéred a segítségem..?
Anna: Van egy férfi az életemben, de valahogy nem teljes a kapcsolatunk.
Sokat veszekszünk, de aztán mindig kibékülünk, viszont csak ritkán találkozunk, nem érzem, hogy szeretne igazán.
Én: Nem értelek pontosan, ritkán találkoztok, de akkor is veszekedtek?
S miről szólnak ezek a viták...? Kifejtenéd, bővebben kérlek?
Anna: Főleg telefonon veszekszünk, amikor együtt vagyunk, mindig kompenzál. Tudod: virág, vacsora, ajándékok, akkor ott is alszik - összeköt az üzleti dolgaival.
Én: Ilyenkor hogy érzed magad? Mi az, hogy összeköt Téged az üzlettel? Munkatársak vagytok vagy ...? - ekkor sejtésemre kerestem, visszaigazolást.
Anna: Nem tud máskor eljönni otthonról, csak üzleti utazásokkal.
Én a szeretője vagyok... Azért veszekszünk annyit, mert ő sem tudja mit akar. Engem vagy a feleségét.
Én: Nézd Anna, ha abban kéred a segítségemet, hogy Téged válasszon, ebben sajnos nem tudok segíteni, sőt ebben a játszmában nem vehetek részt, egyszerűen ez... s folytattam volna, de hevesen közbevágott.
Anna: Nem, nem! Nem abban kérem a segítséged, csak egyszerűen elfogytam a várakozásba, ő leláncol... Én nem tudok új életet kezdeni, mert mással nem találkozhatok. Az övé vagyok, és az ígéretei megkötnek.
Ő pedig nem az enyém, félember !

Ekkor elsírta magát, remegett. Láttam, hogy valóban fáradt, éreztem, hogy szereti a férfit-, de egyedül nem tud neki nem-et mondani. Nem akar már szerető lenni, teljes életet akart, harmonikus kapcsolattal. Visszatükröztem az elmondottakat, s megerősített, hogy egyet ért velem, valóban ez a célja...

Én: Köszönöm, hogy mindezt megosztottad velem.
Mesélj most a körülményeidről...Függsz tőle bármilyen módon esetleg?
Anna: Nem. Van rendes munkám, egy irodában dolgozok kapcsolattartói területen, relatíve jó fizetéssel rendelkezek. Albérletben élek, de igazán jó áron van, mivel már 5 éve vagyok ott. Azonban érzem, hogy ez a stressz egyszerűen felemészt és félek, hogy kirúgnak a munkahelyemről is, nem úgy teljesítek az elmúlt időszakban.

Igen, ahogy ezeket elmondta, megerősített abban, amit szavak nélkül is láttam rajta. Széthullott. Ez a fiatal nő, egyszerűen nem önmaga, nincs önszeretete, önbecsülése is csorbát szenvedett, lelkileg megfáradt. Szeretetéhsége talán nagyobb, mint szerelme. Éreztem, meg kell erősítenem.
Ha nem elég erős, nem fog tudni NEM-et mondani.
Ezért a konzultáció további része rá fókuszált, mint megoldásra.
Legalábbis ekkor, még azt hittem...

TETSZETT? ÉRDEKEL A FOLYTATÁS?
OLVASD EL A TÖBBI RÉSZT IS: 

Folytatás hamarosan!
Kövesd FB oldalam és értesülj elsőként új írásaimról, egyben Anna történetének folytatásáról! Kattints a képre !